Sóvárgás

Pasizási tanácsok
negyvenedik fejezet
Mia kilépett a La Patisserie ajtaján. A szíve nehéz volt, szomorúság töltötte be a lelke valamennyi zugát. Boldognak kellett volna lennie, hiszen visszakapta a régi állását. Louisa és Greg örültek, hogy visszatért, és rugalmas munkaidőt ajánlottak neki. Valójában szeretett volna minél többet dolgozni, csak hogy ne legyen ideje gondolkodni, és egész nap a Gabe-bel töltött időre emlékezni.
A La Patisserie ezúttal csak átmeneti állomás volt. Megmondta Louisának és Gregnek is, hogy csak addig marad náluk, míg nem talál másik állást, aztán kilép a nagyvilágba. Nem bújik el többé, hanem elkezdi élni az életét, immár Gabe Hamilton nélkül.
Vacogott a nedves hidegben. A borongós időjárás illett a hangulatához. Nem aludt előző éjjel – hogy is tudott volna? Caroline fent maradt vele, míg el nem kezdett ásítozni. Akkor ágyba parancsolta. Aztán csak feküdt az ágy tetején, bámulta a plafont, és felidézte magában a Gabe-bel töltött valamennyi percet.
Az órájára nézve ráeszmélt, hogy taxit kell fognia, ha nem akar elkésni. Jace nemsokára odaér a lakására, cs nem akarta megint kiborítani.
Összehúzta magán a kabátját, és áttört a járókelők hömpölygő tömegen, hogy a sarkon taxit tudjon fogni.
Iszonyúan nehezére esett visszatérni ahhoz a mindennapos rutinhoz, amelyet egykor kényelmesnek és megnyugtatónak talált. Korábban sosem próbált ki új dolgokat. Nem kockáztatott.
A viszonya Gabe-bel jócskán kimozdította őt a kényelmi zónájából. Végre elkezdett igazán élni. Kitárult előtte a világ és nyitott volt az új kihívásokra.
A legnehezebb mégsem a visszatérés volt a hétköznapokba, hanem hogy kibírja Gabe nélkül.
Minden percet élvezett, amit vele töltött. Jól megvoltak együtt. Gabe hazudik, ha azt állítja, hogy nem volt rá érzelmileg is hatással a kapcsolatuk. Ennél Mia jobban ismerte. Tudta, hogy gyöngéd érzelmeket táplált iránta. Talán ez volt a legnagyobb bűn, amit elkövethetett.
Hagyta, hogy Gabe beleszeressen.
Valószínűleg még mindig együtt lennének, ha Gabe nem kezd többet érezni iránta.
Miután már három taxi is elment mellette, a negyedik végre megállt. Hálásan beszállt, hogy nem kell tovább ácsorognia a hidegben. Miután bediktálta a címét a soférnek, hátradőlt, és kibámult az ablakon. Nézte, ahogy a város elsuhan a szeme előtt.
Vajon mit csinálhat most Gabe? Bement dolgozni ma? Talán már túl is tette magát rajta, mintha soha nem lett volna az élete része? Vagy éppolyan nyomorultul érezte magát, mint ő?
Ezt őszintén remélte. Ha volt igazság a földön, akkor most Gabe is pontosan ennyire szenvedett.
Amikor kiszállt a taxiból, észrevette Jace kocsiját a háza előtt. Ash ott állt a nyitott kocsiajtó előtt, és intett neki.
– Jace felment érted. Felhívom, és megmondom neki, hogy itt vagy lent.
Ash elővette a mobilját, beültette Miát a hátsó ülésre, és becsukta a kocsiajtót. Fél perccel később beült az anyósülésre.
– Jól vagy, kicsim? – kérdezte.
– Igen – füllentette Mia.
Ekkor megjelent Jace, beült a kormány mögé, és a visszapillantó tükörből ránézett.
– Merre jártál, kislány?
– Munkát kerestem.
Erre Jace és Ash is elhúzta a száját.
– Nem hiszem, hogy jó ötlet, ha ilyen gyorsan visszamész dolgozni – jegyezte meg Jace.
– Tartanod kéne egy kis szünetet. Hagyd, hogy én gondoskodjak rólad.
– Csak hálaadás napja után kezdek – felelte Mia.
Ash hátrafordult, miközben Jace elindította a kocsit és besorolt a forgalomba.
– Hol fogsz dolgozni?
– Visszakaptam a régi állásom a La Patisserie-ben. Louisa és Greg kedvesek hozzám, és szeretek nekik dolgozni.
Jace sóhajtott.
– Sokkal többet érsz annál, mint hogy egy pékségben dolgozz.
– Csak óvatosan, Jace – felelte Mia.
– Pontosan ez volt az, ami miatt elkezdtem Gabe-nek dolgozni, emlékszel?
Ash fintorgott, Jace pedig elmormolt egy káromkodást.
– Különben is, ez csak átmeneti állomás – folytatta engesztelő hangon Mia.
– Közben majd keresek másik állást. De most muszáj dolgoznom. Muszáj valamivel elfoglalnom magam. Greg és Louisa tudja, hogy ha találok másik állást, kilépek, és nem gond számukra. Már a nyelve hegyén volt, hogy megkérdezze, mi van Gabe-bel, de ellenállt a kísértésnek. Nem akart kétségbeesett, ragaszkodó kis fruskának tűnni, bár így érezte magát.
Mintha csak olvasna a gondolataiban, Ash újra hátrafordult és azt mondta:
– Ha ez vigasztal, Gabe baromi szarul nézett ki ma. Semmivel sem volt vidámabb, sem pihentebb nálad.
Nehéz volt megállnia, hogy ne válaszoljon Ashnek. Igyekezett közönyösnek tűnni, mintha az egész nem is érdekelné. Pedig üvölteni akart, és kikiáltani a világba, hogy ennek nem kellene így lennie. Csak annyi kellett volna, hogy Gabe színt valljon. Hogy adjon egy jelet, hogy akarja őt. Akkor soha nem hagyta volna el. Még most is vele lenne, ha csak utalt volna erre.
Ehelyett előadta azt a baromságot, hogy jobb lesz így. Mégis melyiküknek? Abban biztos volt, hogy neki nem lesz jobb. És nem úgy hangzott, mintha Gabe-nek olyan kurva jó lenne.
– Nem akarok róla beszélni – mondta Mia halkan.
– A nevét se akarom hallani.
Jace bólintott, és rosszallóan pillantott Ashre. Ash megrándította a vállát.
– Azt hittem, tudni akarja.
Mia akarta is. Naná, hogy érdekelte. De sosem ismerte volna el. Benne is volt büszkeség, bár örömmel feláldozta volna Gabe-ért.
– Hálaadáskor elugrunk egyet pihenni – mondta Jace a tükörbe pillantva.
– Szerdán indulunk és vasárnap jövünk vissza. Te is velünk jössz.
Mia felhúzta a szemöldökét.
– Hová megyünk?
– A Karib-szigetekre. Valami kellemes, meleg helyre. A napsütés meg a tengerpart majd felvidít.
Mia ebben kételkedett, de nem akart ünneprontó lenni. Jace annyira lelkes volt. Csak segíteni akart, hogy összeszedje magát. Sosem tudta elviselni, ha szomorkodni látta, és mindent megpróbált, hogy megvigasztalja.
– Végre láthatsz engem is fürdőgatyában – jegyezte meg Ash kaján vigyorral.
– Ettől egész évben jó kedved lesz.
Mia a szemét forgatta, szája sarkában mosoly bujkált. Mégis rossz érzése volt, hogy Ash nem a családjával töltötte a hálaadást. Sosem tette. Mindig egyedül, vagy Jace-szel és vele, néha pedig Gabe-bel lógott az ünnepek alatt. Fájt a szíve érte, mert a barátait leszámítva Ash magányos volt, és Mia jól ismerte ezt a pocsék érzést.
– Így már jobb – helyeselt Jace megkönnyebbülten.
– Szeretnélek újra nevetni látni, kicsim.
Mia úgy érezte, mintha az ajka megdermedt volna. Átkozottul nehéz volt mosolyt erőltetnie magára, amikor a szíve összetört és darabokra hullott. Drámaian hangzott, de ez volt az igazság.
– Van valamire szükséged az utazás előtt? – kérdezte Ash.
– Jace-szel szabadságon vagyunk a hét hátralévő részében. Holnap elvihetnénk vásárolni, ha szükséged van valamire a strandoláshoz.
Mindketten annyira igyekeztek, hogy felvidítsák, hogy nem akarta még jobban megnehezíteni a dolgukat. Mosolyogva bólintott.
– Jól hangzik.
A megkönnyebbülést látva. Jace szemében érezte, hogy jól döntött. A legkevésbé sem akarta volna még őt is aggasztani, márpedig Jace nagyon is féltette.
Az utazás majd lefoglalja az ünnep alatt, aztán hétfőn visszatér a hétköznapokba. A La Patisserie-be. A lakásába, Caroline-hoz. És megpróbálja elfelejteni, hogy egy rövid időre ő volt a legfontosabb Gabe Hamiltonnak. És hogy számára még mindig ő volt a legfontosabb.

Csajozási tanácsok

fel